 |
| A kép forrása: http://444.hu/2015/09/02/a-retteges-foka-igy-nez-ki-most-a-keleti-palyaudvar/ |
Tegnap lementem a Keletibe megnézni a menekülteket…
Engem erre emlékeztetett:
A végén mindannyian – mi is! te is! – mindent
elveszítünk… Mindent, ami anyagi, fizikai…
A tárgyainkat, otthonunkat, ruhánkat… még a
testünket is… Idővel mindannyian ezt fogjuk megélni…
Az egyetlen, ami megmarad számunkra, az az energia…
Hogy szerettél-e vagy sem…
Hogy fájdalmat okoztál, vagy örömöt… A tettek,
dolgok, tárgyak energiája, a szándék, amivel cselekedtünk, az érzés… Minden
pont az ellenkezőjére fordul, mint egész életünkben volt:
nem az anyagi, megfogható dolgok bírnak
fontossággal, tartóssággal, nem. Azokat mind magunk mögött hagyjuk…
Egyes-egyedül az lesz fontos, ami nem látható, ami megfoghatatlan… Csak ez tud
megmaradni, ez képes megmaradni, lenyomatként bennünk, és a világban is! Főként
pedig a szeretet… Még annak egyetlen pillanata is nagyobb súllyal esik majd a
latba, mint minden felhalmozott tárgy, vagy az összes ránk rakódott
félelem-energia-réteg!
Lélekként pucéron megyünk majd tovább, és csak
életünk energia-lenyomatait visszük magunkkal…
Fontos erre már most gondolni… Hogy ne legyen majd
akkora a meglepetés…
És mert valójában persze mindez már most, ebben a
pillanatban is így van…
A fontossági sorrend… Hogy mi az, ami tartós, és mi
az, ami nem…
Hogy mi a miénk, és mi a valóságban a MIÉNK… Hogy mi
a valóság valójában…
---------------------------------------------------------
Gestern bin ich in den Fußgängertunnel am Ostbahnhof
(Keleti) Budapest runtergegangen, um mir die Flüchtlinge anzuschauen…
Sie haben mich an Folgendes erinnert:
Am Ende verlieren wir alles… Wir auch, Du auch!…
Alles was materiell, physisch ist…
Unsere Gegenstände, unsere Heimat, Kleidungen… sogar
unseren Körper… Mit der Zeit werden wir alle dasselbe erleben…
Das einzige, was für uns bleibt, ist die Energie… Ob
du geliebt hast, oder nicht…
Ob du Schmerz oder Freude bereitet hast… Die Energie
der Taten, Dinge, Gegenstände, die Absicht, mit der wir handelten, das Gefühl…
Alles wird gerade umgekehrt sein, als es unser ganzes Leben lang war: nicht das
Materielle, Greifbare wird über eine Dauerhaftigkeit verfügen, auf keinen Fall.
Diese lassen wir alle hinter uns… Einzig und allein wird das Unsichtbare, das
Ungreifbare wichtig sein… Nur das kann bleiben, nur das is überhaupt fähig, zu
bleiben, eingeprägt in uns und in der Welt! Und als erstes die Liebe… Sogar
eine Minute davon wird mehr ins Gewicht fallen als alle angesammelten
Gegenstände oder die sich uns angesetzten Energie-Schichten der Angst!
Als Seele gehen wir dann nackt weiter und nur die
Energie-Abdrücke unseres Lebens bringen wir mit…
Es ist wichtig, bereits jetzt daran zu denken… Damit
es dann keine so große Überraschung wird… Und da es natürlich bereits jetzt, in
diesem Moment so ist… Die Reihenfolge der Wichtigkeit… Was ist von Dauer und
was nicht…
Was gehört uns und was gehört wirklich UNS… Was ist
die Wirklichkeit in der Tat…
