Durga Holzhauser - Agni Eickermann
Jézus A Könyv
- részlet -
Jézus ott maradt kint, ahol aludt. Egyedül akart lenni.
Csak Mária Magdolna maradt mellette, kicsit félrehúzódva vigyázott Jézus
jóllétére. Zakariás ettől a pillanattól kezdve olyan volt, mint Jézus testőre.
A Simon házából való szolga ezeken az éjszakákon gondoskodott róla, hogy senki
ne juthasson Jézus közelébe. A tanítványok Jézustól messzebb őrködtek, így ők
is biztonságot nyújtottak számára. Szerafim úgy döntött, ezeken az éjszakákon
szintén mellette marad, és óvó szárnyait kifeszíti Ég és Föld között. Mi
visszatértünk szállásunkra. Amint útközben felnéztem a csillagos égre, éreztem
a gyermek fényét a szívem alatt. Simon átkarolt, és a házhoz kísért, ahol a
szálláshelyünk volt. Így szólt hozzám: „Ne aggódj! Te az én oltalmam alatt
állsz. A sötét éjszakák nem érintenek téged.” Visszavonult, én pedig éreztem,
elhatározta, hogy a Megváltóval együtt belemerül a sötét éjszakákba. Jézus fönt
volt a dombon, Simon pedig keresett magának egy helyet, ahová visszavonulhat.
28.
fejezet
A
megbékélés törvénye
Következő reggel Simon megint értem jött. Gondoskodva így
szólt: „Gyere, meghívásunk van Zakariás házába! Jézus vár bennünket.” Az úton
Magdával találkoztunk, akit már hiányoltam. Csodálkozva kérdeztem: „Hát te
honnan jössz?” „Ó Mirjam, eredetileg Jeruzsálemben akartam maradni, de az Úr
elhívott. A lelkem érzi, hogy megbékélést fog hozni, amit én is keresek. Ezért
jöttem el hozzátok Jeruzsálemből, eredeti szándékom ellenére.” „Van már
szállásod?” kérdeztem. Magda már idősebb asszony volt, és észrevettem, hogy az
utazás szemmel láthatóan nehezére esett. Ránéztem Simonra: „Lakhat nálam,
ugye?” Simon bólintott: „Igen, fogadd csak be magadhoz!” Majd Magdához fordult
és megkérdezte: „Szeretnél velünk jönni? Jézushoz megyünk.” Magda szeme
felcsillant: „Semmit sem teszek nagyobb örömmel! Hiányzik nekem az Úr. Régóta nem
láttam.”
Együtt mentünk Zakariás házához, Jézus már ott volt. Kis
ház volt, mégis nagyon hívogató. Néhány órát maradtunk. Jézus beszélgetett
Magdával. Mária Magdaléna is ott volt, én pedig kihasználtam az alkalmat, hogy
egy kis időt tölthessek a két nővel. Ha már Jézus így egymás társaságába
vezérelt bennünket! Mindannyian felismertük magunkat a másikban – olyasmi volt
ez, amit nem tudtunk megmagyarázni. Mária Magdaléna boldog és szomorú volt
egyszerre. Nem akartam erről kérdezni, mert éreztem, hogy Jézus iránti szerelme
egyrészt ajándék a számára, másrészt teher. Hiszen soha nem kaphatja meg azt,
amit egy nő kíván magának. Mégis feltétel nélkül megadó volt Jézussal szemben –
láttam a szemében.
Kértem, hadd vonulhassak egy kicsit vissza, mivel tudtam,
megint hosszú lesz az éjszaka. Magda elkísért, vissza a szobánkba, én pedig
megkértem a ház urait, állítsanak be egy második ágyat is a szobámba. „Itt jól
megleszel, kedves barátném”, szóltam Magdához. Már nem volt olyan élénk, mint
régen, érezhető volt, hogy kora teherré vált számára. Az üdvözült boldogság
sugárzása azonban még most sem hagyta el őt. Elhatároztuk, hogy kissé
kipihenjük magunkat. Elmeséltem neki, hogy Jézus minden este maga köré gyűjti a
sokaságot, hogy prédikáljon nekik. Később Simon értünk jött, és a találkozó
helyére kísért bennünket, ahol ismét ezrek gyűltek már össze. Felhágtunk a
dombra, hogy megkeressük előző napi helyünket. Simon mellé ültem. Mindenki
megérkezett már, csak Jézus nem volt még jelen.
Este Jézus megjelent a tömegben. Megáldotta az embereket.
Mindezt távolról figyelhettem. Beszélgetett tanítványaival, és ismét ételt
osztatott ki az emberek között. Az előző napi csoda megismétlődni látszott:
mindenki számára elegendő volt az étel. Én magam nem voltam éhes. Éreztem, ahogy
testem egyre inkább hozzászokik ahhoz, hogy egy lény lakik bennem, akinek egy
kis helyre van szüksége. Jézus a parancsnokkal beszélt, aki ismét megjelent
társaságunkban. Az előző estéhez hasonlóan most is védelmében részesített
bennünket. Amikor kigyúltak felettünk a csillagok, Jézus lámpásokat gyújtatott.
Ismét úgy ült le, hogy mindenki jól hallhassa őt, majd meghallottuk szavait: „Ma,
ezen az órán a megbékélés törvénye teljesedik be általatok és általam. Azért
jöttem a Földre, hogy megváltást hozzak. Ti, akik hallotok engem, fogadjátok be
szavaimat szeretettel. Fogadjátok be Isten csodálatosságának törvényét, amely
az áldottak szívébe van beleírva. Ma kihirdetem az ártatlanság törvényét, amely
megújítja lelketek tisztaságát.” Majd megparancsolta tanítványainak, hogy
menjenek az emberek közé és kereszteljék meg őket. Vízzel telt korsókat hoztak,
a tanítványok pedig végigmentek a sorok között. Jézus hozzánk is odalépett:
„Mária Magdaléna, Mirjam és Magda, ti is kereszteljetek! Készítsétek elő őket a
vízkeresztség által!” Hosszú órákon át kereszteltük az embereket, akik hozzánk
jöttek, mindenkit a Szentlélekkel. Tisztára mostuk lelküket.
Amikor ezzel készen voltunk, Jézus felállt és így szólt: „Lelketek
tisztasága szívetek boldogsága. Boldogok, akiknek szíve olyan ártatlan, mint a
gyermekeké. Boldogok, akik nem emelnek többé kardot. Boldogok, akik meghallják
Isten Igéjét. Boldogok, akik szívük tisztaságát beviszik életükbe. Legyetek
olyanok, mint a gyermekek! Ne keressétek a Föld gyümölcseit. Hiszen csak a
tiszta szívűek juthatnak be atyám országába. Mindenkinek helyet készít a
Mennyben, aki be kíván térni oda. Mostantól erősítsétek meg magatokban az új
törvényt, amely megtöri a bosszú vastörvényét! Menjetek, és szeressétek ellenségeiteket!
Ha valaki háborút hirdet ellenetek, szeretettel és békével forduljatok felé. Ha
szomszédotok az ellenségetekké lett, bocsássatok meg neki. Ha valaki arcul üt benneteket
a bal oldalon, tartsátok oda jobb arcotokat is. Ne védekezzetek, ha
megtámadnak, hiszen akinek szívében háború van, pusztulást hoz az a világokra.
Aki emberkéz által hal, bocsásson meg. Akit ember bánt, bocsásson meg. Csak így
tudjátok megtörni a visszatérés, a bosszú örök körforgását! Győzzétek le a
bosszúvágyat szívetekben! Ne kezdjetek új harcot gondolatban, sem pedig
érzésben! Minden pillanatban gyakoroljátok a megbocsátás új törvényét! Csak így
törhetitek át földi születésetek korlátait. Kormányozza minden nap életeteket a
szeretet. Azokat, akik nem szeretnek, győzzétek le irgalmasságotokkal.
Szeressétek ellenségeteket, mint felebarátotokat. Szeressétek, akiket
szerettek. De azokat még inkább, akiket eddig nem szerettetek! Így szól a
vastörvény, amely a Mennyből származik.
----------------------------------------------------------------------------
Jesus blieb
draußen, wo er schlief. Er wollte alleine sein. Nur Maria Magdalena blieb bei
ihm, die abseits darüber wachte, dass es ihm gut ging. Zacharias war von diesem
Moment an wie ein Leibwächter von Jesus. Der Diener aus dem Hause von Simon
sorgte in diesen Nächten dafür, dass niemand in seine Nähe kam. Die Jünger
postierten sich weit ab von Jesus, um ihm auch Schutz zu bieten. Seraphim hatte
beschlossen, in diesen Nächten auch bei ihm zu bleiben und ihre schützenden
Flügel zwischen Himmel und Erde aufzuspannen. Wir aber kehrten in unsere
Unterkünfte zurück. Als ich auf dem Weg in den Sternenhimmel sah, spürte ich
das Licht des Kindes unter meinem Herzen. Simon legte seinen Arm um mich, und
er geleitete mich zu dem Haus, wo wir eine Schlafstatt gefunden hatten. Er
sagte: „Mache dir keine Sorgen. Du stehst unter meinem Schutz. Die dunklen
Nächte werden dich nicht treffen.“ Er zog sich zurück, und ich spürte, wie er
beschloss, mit dem Messias in die dunklen Nächte einzutauchen. Jesus war oben
am Hügel und Simon suchte sich einen Rückzugsort.
Kapitel 28
Das
Gesetz der Versöhnung
Am nächsten Morgen holte mich Simon wieder ab. Er war fürsorglich und sagte: „Komm, wir haben eine Einladung in
das Haus von Zacharias. Jesus wartet dort auf uns.“ Auf dem Weg begegneten wir
Magda, die ich schon vermisst hatte. Ich fragte sie erstaunt: „Woher kommst du
denn?“ „Ach, Miriam, eigentlich wollte ich in Jerusalem bleiben, aber der Herr
hat mich gerufen. Meine Seele spürt, dass er Versöhnung bringen will, die auch
ich suche. Deshalb bin ich aus Jerusalem zu euch gekommen, obwohl ich es
eigentlich nicht wollte.“ „Hast du denn schon eine Unterkunft?“ fragte ich sie.
„Nein, ich bin gerade erst angekommen.“ Sie war schon eine ältere Frau, und ich
merkte, dass es sie merklich Kraft kostete. Ich sah Simon an: „Sie kann doch
bei mir wohnen, oder?“ Simon nickte, „Ja, nimm sie zu dir auf.“ Dann wandte er
sich an Magda und fragte: „Möchtest du mitkommen? Wir gehen zuJesus.“ Ihre
Augen begannen zu leuchten: „Nichts lieber als das. Ich vermisse den Herrn.
Lange schon habe ich ihn nicht gesehen.“
Wir gingen gemeinsam zum Haus des Zacharias. Jesus war schon da.
Es war ein kleines Haus, aber dennoch sehr einladend. Wir blieben einige
Stunden. Jesus unterhielt sich mit Magda. Maria Magdalena war auch da, und ich
nahm die Gelegenheit wahr, ein wenig Zeit mit den beiden Frauen zu verbringen.
Hatte er uns doch in unserer Gemeinschaft zusammengefügt. Wir erkannten uns
jede in der anderen. Etwas, das wir nicht erklären konnten. Maria Magdalena war
glücklich und traurig zugleich. Ich wollte sie nicht danach fragen, denn ich
spürte, dass ihre Liebe zu Jesus ihr einerseits ein Geschenk, andererseits eine
Last war. Denn nie würde sie das bekommen, was eine Frau sich wünscht. Dennoch
war sie ihm bedingungslos ergeben. Das konnte ich in ihren Augen sehen.
Ich bat darum,
dass ich mich eine Weile zurückziehen konnte, denn ich wusste, dass der Abend
wieder lang würde. Magda begleitete mich zurück ins Zimmer, und ich bat die
Herren des Hauses, ihr noch ein zweites Bett einzurichten. „Hier kannst du
bleiben, meine liebe Freundin“, sagte ich zu ihr. Sie war nicht mehr so heiter
wie früher, man spürte, das Alter war ihr eine Last geworden war. Das
leuchtende Strahlen von Seligkeit war aber nicht von ihr gewichen. Wir
beschlossen, uns ein wenig auszuruhen. Ich erzählte ihr, dass Jesus jeden Abend
die Menge versammelt, um zu predigen. Später holte Simon uns ab, und er
begleitete uns zu dem Versammlungsort, wo wieder tausende Menschen versammelt
waren. Wir stiegen den Hügel hoch, um uns den Platz zu suchen, den wir gestern
gehabt hatten. Ich setzte mich neben Simon. Alle anderen fanden sich auch ein,
nur Jesus war noch nicht da.
Am Abend erschien er in der Menge. Er segnete die Menschen. Ich
konnte dies von weitem beobachten. Er unterhielt sich mit seinen Jüngern und
ließ wieder Essen verteilen. Das Wunder vom Vortag sollte sich wiederholen. Es
war genug für alle da. Ich selbst hatte keinen Hunger. Ich spürte, wie mein
Körper begann, sich daran zu gewöhnen, dass ein Wesen in mir wohnte, und
brauchte ein wenig Raum dafür. Jesus sprach mit dem Hauptmann, der sich wieder
zu uns gesellte. Wie am Vorabend hatten wir wieder den Schutz von seiner Seite.
Als die Sterne über uns glühten, ließ Jesus die Lichter entzünden. Er setzte
sich wieder so hin, dass alle ihn hören konnten. Wir hörten ihn sprechen:
„Heute, in dieser Stunde, wird sich durch euch und durch mich das Gesetz der
Versöhnung vollziehen. Ich bin auf die Erde gekommen, um die Erlösung zu
bringen. Ihr, die ihr mich hört, nehmt meine Worte in eurer Liebe auf. Nehmt
das Gesetz der Herrlichkeit Gottes auf, das niedergeschrieben ist in jenen, die
selig sind in ihrem Herzen. Heute werde ich das Gesetz der Unschuld verkünden,
das die Reinheit in euren Seelen erneuert.“ Dann gebot er seinen Jüngern, durch
die Menge zu gehen und sie zu taufen. Krüge mit Wasser wurden gebracht. Die
Jünger gingen durch die Reihen. Jesus kam auch zu uns: „Maria Magdalena, Miriam
und Magda, tauft auch ihr. Bereitet sie durch die Taufe des Wassers vor.“ Wir
verbrachten viele Stunden damit, die Menschen zu taufen, die zu uns kamen,
jeden mit dem Heiligen Geist. Wir wuschen ihre Seelen rein.
Als dies
geschehen war, stand Jesus auf und sagte: „Die Reinheit eurer Seelen ist die
Seligkeit eures Herzens. Seligsind die, deren Herzen unschuldig sind wie die
der Kinder. Selig die, die nicht mehr das Schwert erheben. Selig die, die den
Worten Gottes lauschen. Selig die, die Reinheit ihres Herzens in ihr Leben
tragen. Werdet wieder wie die Kinder. Fragt nicht nach den Früchten der Erde.
Denn nur jene, die rein sind, können eingehen in das Reich meines Vaters.
Jedem, der einzukehren wünscht, ist ein Platz im Himmel meines Vaters bereitet.
Von nun an sollt ihr das neue Gesetz in euch verankern, das die ehernen Gesetze
der Vergeltung bricht. Geht hinaus und liebet eure Feinde. Wenn euch jemand den
Krieg erklärt, so begegnet ihm in Liebe und Frieden. Wenn euer Nachbar euer Feind
ist, vergebt ihm. Schlägt euch jemand auf die linke Wange, so haltet ihm auch
die rechte hin. Leistet keinen Widerstand gegen die Angriffe, denn wer Krieg in
seinem Herzen hat, bringt Zerstörung in die Welten. Wer von Menschenhand
getötet wird, der soll verzeihen. Wer von Menschenhand Leid erfährt, der soll
verzeihen. Nur so könnt ihr das ewige Rad der Wiederkehr, der Rache brechen.
Besiegt die Vergeltung in eurem Herzen. Fangt keine neuen Kriege in euren
Gedanken und euren Gefühlen an. Übt in jeder Minute das neue Gesetz der
Vergebung. Nur so durchbrecht ihr die Schranken eurer irdischen Geburt. Lasst
die Liebe jeden Tag eures Lebens regieren. Besiegt jene, die nicht lieben,
durch eure Barmherzigkeit. Liebet euren Feind wie euren Nächsten. Liebet jene,
die ihr liebt. Aber liebt jene noch mehr, die ihr bis jetzt nicht geliebt habt.
So ist das eherne Gesetz, das aus dem Himmel kommt.
