"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről

Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J

És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!

Köszönöm az elmúlt év csodáit!

Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!

Boldog Új Évet! 

Adventi pillanatok

Még sose éltem meg ilyen mélységben az Adventi időszakot, mint ebben az évben.

Az eddigi adventi hétvégék mind olyan szeretet-áramlásokat hoztak, amelyek pont arról szólnak, amit ez az időszak jelent, a szív erejének kiáradásáról!

A mai nap – bár nincs épp hétvége – tetőződött ez az élmény-sorozat, Vörös Ákosnak (Prakash) köszönhetően, akinek édesanyja és nagynénje egy nap leforgása alatt távozott el a Fénybe…

Ákost követem a Facebook-on, és bár személyesen nem ismertem MamaJi-t és Magdi nénit, a távozásuk körül kiváltódott szeretet-áradat engem is elért, csodálatos áldásban részesített, és megkönnyeztetett!

Ma imádkoztam minden nemrég eltávozott lélekért, és azokért, akik úton vannak efelé a nagy Átváltozás felé… Illetve nem is kellett imádkoznom, egyszerűen, ahogy rájuk gondoltam, olyan szeretet-áramlásba kerültem bele, hogy hálát adtam pusztán azért, hogy ezt átélhetem, hogy ez bennem (is) ott van! Mint ahogy mindannyiunkban… Az oltárom előtt, ránézve a Jézus-képre, megint, újra, sokadszorra is egyértelmű tudás, tudomás lett számomra itt és most, hogy az a szeretet, amelyet érzek, belül, bennem, a szívemben, és amely onnan kiáradva összekapcsolódik sokakkal, sokakéval, mindenkivel, az Maga Jézus! Ő bennünk a szeretet energiájaként jelenik meg, nyilvánul meg konkrétan, erővel telve számunkra és mások számára!

És hát természetesen az Ő születésére készülünk Advent idején, azaz a Szeretet (újra)megszületésére bennünk magunkban!

Hála! 

-------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. december 13. 

Egy régi - és örök - barátság... <3

"Van, amikor a dal mindig ugyanaz marad."

------------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 11.

50. születésnap a családban - Sok Boldogságot, Peti!

--------------------------------------------------------------------------------------------------- 

2016. dec. 8.

A SZERETET MINT TŐKE

(teremtés, amivel lehozzuk a szív energiáját a világba...)

Tallián Hédi és Tóth Gábor Szepsy Istvánról szóló filmjének díszbemutatóján voltam az Uránia moziban, melyet beszélgetés követett Szepsy Istvánnal, a legnagyobb magyar borásszal és lelki-szellemi értelemben is példakép "szív-emberrel".

Mottók:

„Tokajra óriási szüksége van a világnak, mert a Teremtés csodái nélkül nem lehet megélni az Isten-tudatosságot.” (Sz. I.)

"Az embereknek arra van szükségük, hogy szeretettel elkészített termékeket kapjanak." "Meg kellett fordítanunk a dolgot: gazdasági tevékenységet végzünk, amelynek nem gazdasági szempontok szolgálnak az alapjául..." (Sz. I.)

Szeretném megosztani itt azt a levelet, amelyet Hédinek és a baráti körünknek írtam a filmbemutató kapcsán:

"Kedvesek!

Azért tartom fantasztikusnak, ami történt, történik, mert úgy látom, érzem, terjed az, amit István képvisel, üzen!

Mégpedig azt, hogy az embereknek arra van szüksége, hogy szeretettel (szívből!) készült "termékeket" kapjanak, ilyen "szolgáltatások" jussanak el hozzájuk! Szándékosan írtam ezeket az általam nem nagyon kedvelt szavakat, mert mégis ezek fejezik ki pontosan, amiről szó van: a konkrét TEREMTÉST, teremtési aktust, amivel "lehozzuk" a szív energiáját a megnyilvánult világba...

Amit Hédiék a film elkészítésével és ezzel a tegnapi bemutatóval csináltak, az valódi példája, igazolása ennek a fenti szándéknak, üzenetnek! Mindazoknak a szíve, szeretet-energiája érezhető volt benne, akik részt vettek, és valamilyen formában beletették az energiájukat! Nagyon könnyed, elegáns és rendkívül profi volt a tegnap este szervezettsége, az egész, amiben létezhettünk - és ez nem is csoda, hiszen hogy is lehetett volna másként, amikor a dolgokat a Szív fogja össze!?

Engem mindig az érint meg a legjobban az utóbbi időben, amikor Istvánnal találkozom, vagy személyesen látom (voltunk a várban is előadásán...), hogy fantasztikus inspirációnak érzem a fenti hozzáállását, a szív általi vezettetést a tevékenységeinkben, mindenkinek a maga területén, bármi legyen is az! Ebben nagyon erős motivációt tud adni minden egyes alkalommal!

És azt látom a mi kisebb-nagyobb körünkben is, hogy egyre csak jönnek létre, keletkeznek, születnek olyan dolgok, tevékenységek, "termékek", amelyek "kiviszik" a világba ezt a fajta hozzáállást, ezt az értéket: itt van pl. Zoliék csodacsokija, a "Mesélő ízek", vagy a tegnapi kenyér, a Jenői Pékségé, amit kóstolhattunk! Szerintem mindenkinek így kellene működnie a saját területén, és ez fantasztikus lehetőség, hiszen így tudjuk önmagunkon keresztül kiárasztani - természetesen megfelelő alázattal - az isteni szeretetet!! Mégpedig konkrétan, teremtve, bele a Világba!!

Ehhez kívánok mindenkinek sok-sok lelkesültséget, örömöt és tetterőt!"

Tallián Hédi blogja, ahol olvashatók Szepsy Istvánnal készült beszélgetései: http://imad.blog.hu/2016/12/09/diszbeszed_szepsy_istvanhoz

------------------------------------------------------------------------------------------------ 

2016. dec. 4.

Második adventi vasárnap - csodás élmények, igazi szeretet-megélések... Izgalmas családi felfedezések a felmenőkről, és szeretetteljes kapcsolat-felvétel a ma élő rokonokkal, fantasztikus ebéd, szeretetteljes vendéglátás! Köszönjük, Jancsó Márti!

Borsody István és Verzár Jozefin - a dédszülem

Este pedig igazi komoly megtiszteltetés: elsőként hallhattuk - mintegy főpróbaként - kedves csembalista barátunktól a nagy művet, Bach Goldberg-variációit, mielőtt tavasszal a nagyközönség elé viszi! Kinek vannak olyan barátai, akiknek fontos, hogy évek óta tartó legkomolyabb munkájának gyümölcsét először a barátaival ossza meg, kíváncsian a véleményükre, kedves "libamájas-pezsgős" házikoncert keretében?! A muzsika pedig elvarázsolt, szárnyára vett... Igazi szív-nyitó adventi élmények! Köszönöm, Spányi Miklós!

Gondolatok Eli-Jaxon Bear: Mit akarsz valójában? c. könyve olvasása közben

- 4 évvel ezelőtti írásom -

Az egész megnyilvánult élet és benne a tudatos lények azért jönnek létre folyamatosan, mert a meg nem nyilvánult Önvaló rajtuk – mint egy prizma végtelen számú fénytörésén – keresztül megsokszorozva akarja önmagát megtapasztalni, felfokozott intenzitással.

Az emberi élet célja is az, hogy bennünk önmagát megélje, megtapasztalja az Önvaló, az inkarnációba, anyagba, egóba merülés szükségszerű „kerülőútját“ végigjárva, újra eljusson saját Egységéhez, azt felismerje.

Amikor rájövünk, hogy körülöttünk minden, de minden – a napfényben fürdő fáktól a tapéta repedéséig – kizárólag azt a célt szolgálja, azért van, hogy rajta keresztül eljussunk az Önvalóra, az Isteni Szépségre történő ráébredésig, amikor megértjük és tudatosítjuk, hogy a körülöttünk lévő világ egésze, annak minden formája elménk kivetítése, és azáltal, hogy elménket elcsendesítjük, mindez egyre elhalványul és egyre erősebben átsejlik rajta a formákon túli Egyetlen Isteni Valóság Fénye, csakúgy, mint egónkon át, attól kezdve mindent egész más fényben látunk. Önmagunkat és a világ valamennyi jelenségét, formáját, tárgyát egyaránt.

Amikor megpillantjuk valaminek a szépségét, harmóniáját, jóságát a világban, akkor az Önvaló sugárzását tapasztaljuk. Ezért vonzódunk a Széphez, a Jóhoz. Benne az Önvaló hívását érezzük, akkor is, amikor ezt még nem tudatosítjuk magunkban. A szépség felismerésének, átélésének képessége elvezethet a Világ Egységének, az Önvaló valóságának megtapasztalásához, a maya fátylának lehullásához.

Amikor elmélyülés, kontempláció, ima, vagy meditáció révén egyre többször sikerül elménket lecsendesítenünk, fokozatosan felismerjük, hogy valójában soha nem vagyunk – nem is voltunk – elválasztva Isten Egyetlen Valóságától. Minden pillanatban az – Az – nyilvánul meg rajtunk keresztül, illetve valójában minden pillanatban egyek vagyunk Vele.

És Az csakis a jelen pillanatban nyilvánul meg, mindig a jelen pillanatban. A múlt már múlt, semmi maradandót nem adhat nekünk – ahogy Papaji mondja –, a jövő pedig szintén múlt, mivel amint a jövőben következő szót itt leírom, az jelenné, majd rögtön múlttá válik. A létező, a valóban létező mindig csak a jelen, az adott pillanat. Az idő látszólagos linearitását így töri át az Istennel összekötő pillanat vertikalitása, mélysége, melyben végül a tér-idő látszat-hálója is feloldódik, hogy helyet adjon az Egyetlen Valóság Fényének, Békéjének, Boldogságának.

Nyilván a felébredést követően is megmarad a test, az egó (én), és továbbra is lesznek gondolatok, érzelmek. Az egó, az én, az elme azonban „csupán“ szükséges, fontos eszköz lesz a világban való éléshez, nem azonosul többé vele a Felébredt Lélek. Nem az elme szűnik meg, nem a gondolatok, csupán a velük való azonosulás. Az eszközök – a külső eszköz: a fizikai test; valamint a belső eszköz: az elme, az intelligencia és az egó – elnyerik megfelelő funkciójukat, „helyükre kerülnek“, a belső mag, a középpont: a Lélek – az Egyetlen Forma nélküli Önvaló – irányítása alá jutnak.