2016. december 31., szombat

"Elengedem az elengedést" - és: a belső teremtésről


Úgy döntöttem, megbocsátom magamnak, hogy még vannak bizonyos dolgok, emberek, akiket nem tudok „elengedni”. Megbocsátom azt, hogy úgy érzem, úgy gondolom, vannak, amiket/akiket nem is kell, nem is lehet elengedni – mert örökérvényűek az ember életében… És azt is megbocsátom magamnak, hogy úgy érzem, ez a nézetem a jövőben sem fog változni… J

Rájöttem, most, így az év utolsó napján, hogy tele van a hócipőm az „elengedős” szövegekkel! J
És igen, most, MOST, itt és ITT beváltom, amit a spiri piac „legnagyobbjai” mondanak: ne hallgass másra, csak önmagadra, önmagadból, a lelkedből bányássz ki minden bölcsességet, tudnivalót saját utadat illetően! Hát tessék!

Rájöttem, mert megéreztem az igazságát, hogy nem attól fognak jönni az új dolgok/emberek az életembe, mert a „régit”, az „elhasználtat”, „ami már nem szolgál engem”, azt mind lazán elengedem. És nem kell rosszul éreznem magam attól, ha nem sikerül… Mert pont EZ az akadály! Ez a hiedelem! Ha nem tudom elengedni, húha, akkor még sokat kell „dolgoznom”, „igyekeznem”, hogy sikerüljön, mert máskülönben nekem annyi! Benne maradok a régi mintáimban, nem „fejlődök”, nem haladok előre spirituális utamon!

(itt zárójelben megjegyezném, hogy a nagy Egész, az Egy tudatszintjén nem lineáris az idő… nincs haladás, fejlődés, valahonnan valahová elérés… Felismerések vannak, rápillantások, bepillantások, belelátások, beleérzések, és egy vagy több csodálatos, megmagyarázhatatlan átváltozás…!)

Igen, megéreztem a fenti állításom igazságát, mert abban a pillanatban, ahogy ez bevillant, eltűnt az a levert, görnyedt állapot, amelyben „vártam” az év utolsó óráit! Eltűnt a görcsösség, a „harc” azért, hogy sikerüljön elengedni!!

Nem. Nem engedem el. Mert az életem része, és az is marad, mindörökre. Jó helyen van ott belül, ahol van, és hála tölt el, hogy megélhettem, rálelhettem, tapasztalhattam. És nem (csak) azért, mert ez a „fájó, negatív” tapasztalás majd milyen hasznos lesz nekem az utamon! Nem. Azért, mert szerettem, szeretem azt, amit nem engedek el. A szeretetért…

Az új dolgok/emberek pedig jöhetnek, szeretettel várom őket! Igyekszem nyitottnak lenni, de nem fogok ezen se görcsölni! Ha épp zárva vagyok, majd kifüggesztek egy táblát:

„Türelem, átalakulás miatt zárva!”

Nem a régi adja át a helyét bennem az újnak, hanem az örömöm tud sokszorozódni azáltal, hogy még, megint, újra megélhetek majd csodákat! AMELLETT, ami(ke)t már eddig megéltem!!






Köszönöm az elmúlt év csodáit!
Először 2016-ban kezdett el működni nálam egy fontos dolog: amit a spiri világban „tudatos teremtésnek” hívnak. Hogy te „teremted a valóságodat”, meg ilyesmi… J

Egy nagyon nagy trükkre jöttem rá! Ami persze nem trükk! Inkább titok...

Nem külső dolgokat/történéseket kívántam, kértem, nem azt, hogy ez-vagy-az történjen meg az életemben. Azt kértem, hogy BENNEM, a belső világomban nyilvánuljon meg, jelenjen meg egy bizonyos érzés, dolog, energetikailag! És ez a lényeg! Valójában soha nem a külső dolgokra vágyunk, hanem az érzésre, az energiára, amely azt kíséri, ami azzal jár! És ehhez nem kell semmi! Nem kell hozzá semmi külső eszköz! Csakis egyedül a belső!

Kértem, jelenjen meg bennem az ÚJRAKEZDÉS energiája, akármely területen. Ez volt a nyár nagy élménye, érzése. Egyszer csak magától jött az érzés, hogy ezt kell kérnem, ennek kell most eljönnie. Megjelent. Belül teljesen fel tudtam idézni többször az érzést, azt az energiát.

Nem sokra rá a külső életemben is megjelent… J

Az ősz nagy „dobása” a TELJESSÉG, BETELJESÜLTSÉG, BŐSÉG, GAZDAGSÁG kívánása volt – amely szintén teljesen természetesen jelent meg bennem, mégpedig az őszi napéjegyenlőség idején, amikor ennek igencsak ideje van! Megéltem belül, fenntartottam magamban ezt az érzést, energiát, mert jó volt! Erre vágytam! Gyakorlatilag el is engedtem azt, hogy a külvilágomban is megjelenjen, mert már elég volt az érzés, az energia is – hiszen az ugyanolyan valóságos! Sőt!

Aztán megjelent kívül is… J

Tudom, mi a következő. J Tudom, mi jön most. És azt is tudom, hogy megvalósítom. Magamban mindenképp, mert az csak és kizárólag rajtam múlik. A külső megvalósulást meg majd meglátjuk. Örülni fogok, ha úgy is megjelenik, de a lényeg a belső!

Sok szép tudatos belső teremtést kívánok mindenkinek!

És élvezzük, ha külsőleg is megteremtődnek a dolgok!


Boldog Új Évet! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése