Átadni az irányítást

Jó, igen, tudom, hogy minden kis és nagy tettem, gondolatom és kimondott szavam befolyásolja az Univerzumot, nyomot hagy benne és hatással van az egész világegyetemre, a közös tudati mezőre, ezáltal a többi emberre…

Tudom, hogy emiatt meg KELL találnom azt a tevékenységet, minden pillanat helyes cselekedetét, és általánosságban is azt a feladatot, amiért ide születtem, amivel helyesen, a magam boldogságára és másoknak is üdvösségére tudok létezni…

Mintha olykor tudnám, sejteném is, hogy mi ez, máskor meg olyan nehéz…

Mintha csak kerülgetném, találgatnám…, mintha kicsúsznék az időből…

Pedig tudom, hogy az időből nem csúszhatok ki. Ilyen nincs. Az történik, aminek történnie kell, arra és olyan ütemben jövök rá, amire és ahogyan kell, visszanézve minden pont úgy illeszkedik majd az utamba, ahogy kell(ett)…

De mégis, olykor olyan, mintha már évtizedek óta csak lassított felvételként „rohannék” a célom felé, törpe-lépésekben…

Tudok pár dolgot. Például, hogy számomra a legfontosabb a szabadság. És hogy a szeretet nem egy érzelem, hanem a Világegyetem és a mi kis itteni világunk fenntartó ereje, energiája… A végső cél ez, ezt is sejtem. Azért vagyok itt, amiért talán mindenki, hogy eggyel több lény legyen a Földön, aki szeret! A szabadság ennek éléséhez kell! Úgy és akkor szerethessek, ahogy és amikor nekem ideje van, ahogy nekem helyes!

Arra is rájöttem már, hogy a dolgoknak több szintje létezik.

Itt, a földi szinten szükséges néhány korlátozás, de ez semmit nem változtat azon, hogy a szeretetemet bármikor, saját döntésből, akaratból ki tudom terjeszteni a saját szívemből! Az ott lakozik. Szabad akaratommal döntök úgy, hogy a szívemre koncentrálok bármilyen helyzetben, és azzal aktiválódik is az az energia…

Szeretem, ha onnan nyilvánulhatok meg. A szívemből. Egyre inkább ezt szeretném.

Mert az tűnik igaznak, megfelelőnek számomra.  Itt a Földön ez viszont már nem természetes… Elfelejtettünk érezni, érzékelni is olykor… A testi, érzékszervi érzékeléseken át vezethet út az érzések felébredéséhez bennünk! Csak gyakorolni kell! Érdekes érzés, amikor rájövünk, hogy tényleg létezik a csak úgy, önmagáért érzett öröm és szeretet! Amit a jóga „tárgy nélküli szeretet”-nek hív… J

Mi is lenne tehát itt a feladat…? Talán, ha azt csinálnám végre, amihez értek, amire vágyom, és írnék… A szívemből írnék, azt, ami jön, amit „küldenek”… Mint régen. J Akkor valahonnan érkeztek a gondolat-szerűségek, átsuhantak egy „küszöbön”, és gondolattá, majd rögtön szavakká váltak bennem…  Leírtam őket… Ezt szeretném. Úgy érzem, most is megy… J

Szeretném, ha mindenki tudná, érezné, hogy csodálatos lények vagyunk…! Hogy a testünk minden egyes sejtjében ott hordozzuk az örökkévalóságot, és amikor egymáshoz érünk, ezer meg ezer Univerzum érintkezik bennünk! Amikor ölelkezünk, ezer meg ezer Világegyetem öleli egymást…

Hogy ezt minden gyerek tudja még, és ha el is felejtjük időközben, a bennünk rejlő gyermek most is tudja! Sok fájdalom, csalódás miatt elzárkózunk magunkban ez elől, és csak megyünk bele a fizikai világba, tesszük a „dolgunk”-nak vélt dolgot, ami valójában sokszor egyáltalán nem az, amit tennünk kellene! Ezek a „tevések” csak arra „jók”, hogy elfedjük általuk magunk elől a valóságot: annak valóságát, hogy isteni lények vagyunk, jelenleg földi testben. És nem írom azt, hogy földi testbe „zárva”, mert a test nem zárka, nem börtön! Hanem tényleg érdemesebb templomként tekinteni rá! Egy csodálatos, különleges, összetett rendszerként, aminek a működése valóban egy csoda! De mi irányítjuk, nem más! A bennünk élő isteni szikra, vagy felsőbb önmagunk, akárhogy is nevezzük, de az a részünk, ami nem anyagi. Ő az irányító. Ő vagyunk valójában…

A materialisták is könnyen beláthatják ma már ezt, hiszen olyan, hogy matéria, anyag, önmagában nincs… Bebizonyosodott, hogy a legkisebb anyagi egységként ismert részecskék között is van még valami, ami a tudósok számára is rejtély, van még ott valami, „sejtek közti tér”, ami hol anyagi, hol energia-természetű, aminek a tulajdonságai nem férnek bele a fizika világába… Párhuzamos jelenlétek egy időben több helyen, láthatatlan egymásra hatások, a kísérletet végző ember személyes hatása a kísérlet eredményére, stb. stb.

Nem beszélve az érzelmekről, érzésekről… Ezeket a materialisták is érzik…, nem ? J Hogyan magyarázhatók akkor? Mi az, hogy érzés? Hol van ez az anyagi világban? Hogyan magyarázzák??

Az érzéseket a gondolataink okozzák, hozzák magukkal, vagy pedig a tudattalan tartalmaink, melyek valamiért egy adott helyzetben épp aktiválódnak… Az érzéseink az összekötő kapocs fizikai testünk és nem fizikai részünk között…

De ha néha sikerül kiüresítenünk az elménket, megérezhetünk valamit abból, mi van emögött…

Hogy képesek lehetünk tudatunkat olyanná tenni, hogy vele irányítani tudjuk érzéseinket, gondolatainkat… De furcsa dolog ez az irányítással… Nem úgy irányítjuk ezeket, mint ahogy talán elsőre képzelnénk… Nem parancsolunk nekik… Éppen ellenkezőleg, mindez valahogy az önátadással, a bizalommal függ össze… Amikor hajlandóak vagyunk egy kicsit elengedni a kontrollt önmagunk, az életünk felett és legalább feltételezni, hogy lehet ott még valami nagyobb összefüggés az elménkkel beláthatón túl, ami irányít, amibe beleilleszkedik minden a világon…

Ennek átadni az irányítást, önmagunkat, az életünket hihetetlen nagy lépés, nem is megy általában egyszerre, hosszú évek, életek mennek rá sokszor, hogy ezt megtegyük…

De van egy pont, ha már többször sikerült, amikor a mennyiség átbillen, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megtörténik… Hogy fejet tudok hajtani, és azt tudom mondani belül: legyen meg a Te akaratod! Legyen egy az én és a Te akaratod! Akármit, akárkit is értünk ezen a „Te”-n… Istent, az Univerzumot, bárhogy nevezzük is!

Ha el tudom hinni, illetve sokkal inkább: egyre inkább bizonyossággá válik bennem, hogy az Élet, az Univerzum, Isten gondoskodik rólam… Nem kell félnem, nem kell mindig mindent kézben tartanom…, legalábbis nem elmével… És akkor feltárul lassanként egy másfajta, csodálatos működési módja az Életnek, a Világnak, a Világegyetemnek! Amiben minden mindennel összefügg, nem pusztán ok-okozati összefüggések vannak, nem pusztán logika, hanem egy szövevény, egy csodálatos, élő organizmus, aminek mi is a részei vagyunk…

Amint pedig hozzáférhetővé válik számunkra ennek megtapasztalása, egyszerre kezdünk mindent másképp látni! Rájövünk, hogy mit jelent az, amikor régi tanítások azt mondják, ahová irányítod a figyelmedet, oda megy az energiád… Vagy mi az, hogy a szívünkkel látunk valójában…

És hogy például bármikor tudatosan úgy dönthetek, hogy most pedig a szívemre koncentrálok, és abban a pillanatban már érzem is, hogy onnan kiárad a szeretet, a boldogság vagy a hála érzése, és minden egyes sejtemet eltölti, majd pedig tovább áramlik rajtam keresztül és mindenbe beleárad, amivel érintkezem, amivel körül vagyok véve… J

Hogy ilyen módon megváltoztathatom a hozzáállásomat dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez, és ezt ők is érzékelik, ennek hatására ők is változnak, és sokminden egészen másképp történik, mint egyébként történt volna…

Ekkor megértjük, hogy mit is jelent az, hogy magunk alakítjuk a valóságunkat, a világunkat!

Hát ilyen messzire vezet egyetlen sugallat, ösztönzés, amit követ az ember…

És az „Angyalok Városa”…